7. NAP – MEG MINDIG PMR

Hat halalos egy hely ez… Tegnap valami oruletes szuletesnapi – karacsonyi buliba szaladtunk bele kellemesen szocko szallodankban (azert a felluxus kategoriaval nem volt semmi gond de ezek teljesen elkepesztoen nyomjak a vendeglatast), alig tudtuk levakarni a helyi nepeket. Tancolni kellett volna mindenaron de kitartottunk.

Amugy a Nivas nemet csapat ketszaz kilometert kerult egy tevesen rogzitett koordinata miatt, a Veszelyes videk es az Atomic seicento csapatot megbirsagoltak kulonfele velt vagy valos kihagasok miatt – egyebkent mindenki ep es egeszseges volt. Jo hulye feladatokat kaptak, egesz izgalmas napjuk volt a semmi kozepen.

Ma egy rovidebb bohockodas volt soron, a taj nem sokat valtozott, tovabbra is magan viseli a latszat kommunizmus minden jelet (Lenin szobor, voroscsillag, vasbeton emlekmuvek, rozsdas irgalmatlan acel baszok mindenfele) de a kevesbe latvanyosan orosz erdekeltsegu hipermarketekben es a latvanyosabban posztszovjet ettermekben van minden foldi jo. Az arak nekunk olcsoak de azert nem duborog a jolet – hazank nagy fiat idezve (hogy fordulna fel…).
Ja, egy izgalom! Talaltunk gruz szarmazasu asvanyvizeket. Ha valaki figyelemmel kiserte a kozelmult geopolitikai torteneseit es figyelmesen olvasta a blogot akkor megerti mekkora kulonlegesseg ez itt.



Raadasul Nabeghlavi is volt, ami a kedvenc kaukazusi vizem. Vicces.


Kamenka nem nevezetes semmirol, de egesz helyes, rendezett kornyek, dombos (na azert nem hegyes) videk. Este megleptek minket a szállodában, egy hölgy érkezett a helyi etnográfiai múzeumból hogy kiselőadást tartson nekünk az ország történelméről. Nem tudtuk hogy van neki olyan. Kiderült hogy nincsen.

Néhány régi fényképen láthattunk egy tábornokot a cári seregből, ő a “régi” történelem. Ennek a résznek legviccesebb mondata az volt hogy
“Azt nem tudjuk hogy érdemei elismeréséül kapta, vagy megvette a területet, de az tény hogy nagyon tetszett neki, épített egy házat és idetelepítette a feleségét.”

Köszi komoly honfoglalás…

Aztán módunkban állt kérdezni is, igyekeztünk a nyilvánvaló keretek között maradni, a határok feszegetésétől a hölgy nem jött zavarba – nem úgy a szállodásnővel együtt a szeánszot megtekintő iszonyat ronda aranyfogú komcsi forma. Ő állandóan beleszólt, ehhez usanka szerü fejfedőjével gesztikulált. Rettentő vicces volt, persze azért nem röhögtük ki, vendégek vagyunk nekik pedig itt a hazájuk. Keresik az identitásukat, ehhez kreálnak valamiféle történelmet. Nem lehet ez olyan vidám…

Még annyit PMR-ről hogy itt volt uroljára nagyon finom a vendéglátós kaja. Ez fontos.

Reggel irány a festői Ukrajna!

 
blog comments powered by Disqus