A zóna elhagyása után a korábbiakhoz képest békés kilóméterek vártak ránk, konvojban mentünk le Ivankyv-ba, utolsó napi szálláshelyünkre.
A hely elég érdekes volt, rendkívül izléstelen de sok pénzből készült mű-vadászház, annak minden kellékével. A valóban klassz szobákban volt kandalló – de használhatatlan a hófúvás miatt, egyéb fűtés meg pár fáradt olajradiátor. A pazar italkínálattal bíró étteremben volt mindenféle kitömött állat – róka kalasnyikovval, hód terepmellényben, vaddisznófej medvével. Az étlapon 47 féle étel, de az igyekvő pincérlány képességeit meghaladta a rendelések felvétele. Hozott mindenfélét, jórészt zsákbamacska volt. Persze nem akadtunk fent ezen, mindenki “relaxed” volt, mindig jó érzés a célban lenni.
Igazán komoly party nem volt, a fáradtság győzött, hosszú volt ez a nap. Éjfél után nem sokkal elszállingóztunk aludni.
A hivatalos végeredmény:
I. Beer Team (Csáki Anita és Csáki Tibor) – ők nyerték a kétfős nevezést az indiai Autorickshaw Challenge-re
II. Atomic Seicento (Jakub Ziarniak és Hutnik Károly)
III. Veszélyes vidék (Kovács István, Turóczi Gábor, Illich Lajos)
Népek Barátsága Különdíj: Grzegorz Musial, aki egyedül, egy seggel jött le 3000 km-t Poznanból Gyergyóba hogy együtt legyünk szilveszterkor.
Másnap mindenki útrakelt hazafelé. Az éjszakai havazástól kissé megijedtünk, de tulajdonképpen nem volt semmi gond. Kijev és a Kárpátokon átvezető hegyi út csodálatos, az út mentén mindenhol találni szállást, ellátást. Ukrajnával nincs semmi gond.
Visszatérünk még, remélem minél többen. Utazni jó.
