ÉVFORDULÓ

NE FELEDJÜK…

https://hell.blog.hu/2010/04/26/csernobil

 

BÚCSÚ, ZÁRSZÓ, HAZAÚT

A zóna elhagyása után a korábbiakhoz képest békés kilóméterek vártak ránk, konvojban mentünk le Ivankyv-ba, utolsó napi szálláshelyünkre.

A hely elég érdekes volt, rendkívül izléstelen de sok pénzből készült mű-vadászház, annak minden kellékével. A valóban klassz szobákban volt kandalló – de használhatatlan a hófúvás miatt, egyéb fűtés meg pár fáradt olajradiátor. A pazar italkínálattal bíró étteremben volt mindenféle kitömött állat – róka kalasnyikovval, hód terepmellényben, vaddisznófej medvével. Az étlapon 47 féle étel, de az igyekvő pincérlány képességeit meghaladta a rendelések felvétele. Hozott mindenfélét, jórészt zsákbamacska volt. Persze nem akadtunk fent ezen, mindenki “relaxed” volt, mindig jó érzés a célban lenni.
Igazán komoly party nem volt, a fáradtság győzött, hosszú volt ez a nap. Éjfél után nem sokkal elszállingóztunk aludni.

A hivatalos végeredmény:
I. Beer Team (Csáki Anita és Csáki Tibor) – ők nyerték a kétfős nevezést az indiai Autorickshaw Challenge-re

II. Atomic Seicento (Jakub Ziarniak és Hutnik Károly)

III. Veszélyes vidék (Kovács István, Turóczi Gábor, Illich Lajos)

Népek Barátsága Különdíj: Grzegorz Musial, aki egyedül, egy seggel jött le 3000 km-t Poznanból Gyergyóba hogy együtt legyünk szilveszterkor.

Másnap mindenki útrakelt hazafelé. Az éjszakai havazástól kissé megijedtünk, de tulajdonképpen nem volt semmi gond. Kijev és a Kárpátokon átvezető hegyi út csodálatos, az út mentén mindenhol találni szállást, ellátást. Ukrajnával nincs semmi gond.

Visszatérünk még, remélem minél többen. Utazni jó.
 

UTOLSÓ NAP – CSERNOBIL


Elérkeztünk az utolsó naphoz – reményeink szerint ekkorra lett időzítve a nagy kaland… Voltak akik meghátráltak – de mindenkiben bujkált némi szorongás.
Reggelre komoly havazásra ébredtünk, aminek meg is lett az eredménye. Az evakuált zóna felé vezető utak majdhogynem zsákutcák, errefelé még lazábbra vették a figurát az amúgy sem hangyaszorgalmú ukrán úttakarítók. A zóna bejáratáig 70km-t kellett megtennünk, kalandos volt. Néhol 30 centis hóban vágtattunk ezen az isten háta mögötti helyen, el is késtünk, szerencsére a buszunk (a zónába csak vezetetett túrával szabad bemenni, előre le kellett adnunk az adatokat, volt névsorolvasás, adategyeztetés, mindez karácsony napján…) megvárt.



A 30 km-es zóna nagyobbrészt békés és gyönyörű tűlevelű erdő, lassan (engedéllyel) újranépesedő falvakkal, sok állattal (20 éve nyugtuk van…). Az első jelek a 10 km-es sorompó után utalnak arra hogy itt valami nem stimmel. Néptelen falvak, megszűnő forgalom, síri csend, kiirtott erdőrészek. Csernobil faluban van egy kis élet, itt laknak azok akik a régi betonszarkofágot karbantartják, az új építését tervezik, illetve a biztonsági és egyéb személyzet. Cseppet sem vidám hely.

Innen irány a durva rész, az erőmű és a tőle 3 km-re levő halott város, Pripjaty. Az erőmű és környéke csendes, mondhatni békés, de (nagyon szimpatikus) vezetőnk is azt mondja erről amit mi is gondolunk: rettenetes emberáldozatba került ez a látszat-békesség. Pontos adatok nem ismertek, de ma már köztudott tény hogy kétkezi munkások és katonák tízezreinek élete mentette meg a világot egy újabb, egész európát lakhatatlanná tevő óriásrobbanástól.


… és van még a napi döbbenet-adagból – Pripjaty, a halott város, amelyet a robbanás utáni harmadik nap reggelén 3 óra alatt ürítettek ki. 42 ezer embert evakuáltak azzal hitegetve őket hogy bár mindenüket hátra kell hagyniuk amiért éveket dolgoztak de 3 nap mulva visszajöhetnek…

Egy kifejezetten (mi jól ismerjük az akkori szovjet stílust és viszonyokat, azokhoz képest különösen) szép, modern szerkezetű, lendületes város áll a hófúvásban “ottfelejtve”, az emberi butaság és felelőtlenség örök mementójaként. Megrázó.



Nekem apaként legszörnyűbb az a vidámpark volt amit sosem használtak. 1986 április 26-án volt a katasztrófa, és május elsején adták volna át. Óriáskerék, dodgem – érintetlenül lapul a hó alatt.


A hirhedt vörös erdőn is átautóztunk – ennek fái az ismert történelem legnagyobb sugárzását kapták, leveleiket vörösre színezte a normálisnál 700 ezerszer (…) nagyobb dózis. A fákat (néhány maradt csak meg) később kivágták és elásták, a helyén új erdő sarjadt. Itt volt a legnagyobb az általunk mért háttérsugárzás, a zónában máshol mérhető alapszint huszonhétszerese. Itt a mai napig nem lehet megállni, még lassítani is tilos. Szar hangulatú hely…

Átfagyva és kicsit nehéz szívvel hagytuk el a zónát, ezt is mindenkinek látnia kéne. Félni nincs mitől – tanulni van mit.

 

8. NAP – AZ UKRÁN VIDÉK SZÉPSÉGEI

Itthonról vagyok kénytelen befejezni a tudosítást mert vagy nem volt a szálláson (vagy a közelében) net – vagy időnk nem volt keresni.


Ebből senki se vonjon le messzemenő következtetéseket, Ukrajna klasszisokkal jobb hely mint Moldova vagy PMR – minden szempontból. Van élet, mosolygósak és barátságosak az emberek, szebbek a falvak és városok. Egyetlen dologban tévedtünk – de abban nagyot.

A korábban az országot töviről hegyire bejáró barátunk azt állította hogy arrafelé a nemzeti büszkeség része az úthálózat és nemzeti sport az útkarbantartás. Ehhez képest egészen a határig semmi gond nem volt az utakkal, de Ukrajnán belül… Valóban széles és jónak látszó utak voltak, a főbb útvonalakon autóútnak -néha autópályának- minősülő szakaszokkal. NADE!!! Gyakorlatilag a teljes általunk átszelt részt jégpáncél borította, amire a naponta egyszer arrajáró szórókocsikról némi termőföldet terítettek. Ez pont nem ér semmit, arra jó hogy nehezebben észleld mikor fut jégen az autó. Haladni, lassítani lehetetlen, fékezni öngyilkosság. Az átlagtempo mindenkinek 30 körül alakult, így a mai napra rendelt kb. 400 kilométert kb. 14 óra alatt tettük meg. Ettől függetlenül Malynban jó szállás, jó étterem fogadott, megvártak minket és nagyon kedvesek voltak.

Persze Európa messze van. Senki nem beszél semmilyen idegen nyelven, oroszul is csak kényszerből, mert kommunikálni azért kell. A hangzásra valahol a lengyel és az orosz között levő ukrán nyelvet viszont tőlünk nem tudta senki. Volt lengyel és oroszul tudó versenyzőnk is, de Jakub minduntalan fennakadt azon hogy itt bizony nem szeretik a lengyeleket, Lucullus Gábor meg hiába magyarázta hogy ő nem orosz – túl jól beszélt így nem volt esélye a szimpátiára. Amúgy nem volt durva a dolog, csak nehézkes.

Persze Európa messze van. Ki tudja amagyarázatot Malyn főterére? Karácsony előtt egy nappal áll ott egy óriási Lenin szobor, mellette egy szépen feldíszített még nagyobb Karácsonyfa, amellett a tér fél oldalát elfoglaló hatalmas Raiffeisen Bank. Hogy van ez?

A magyarázatokat kérjük a szerkesztőségbe.

Az utolsó csapatok éjféltájt érkeztek, nekik már csak minimál kaja jutott. Sebaj, reggeli sem lesz, ébresztő jó korán és irány Csernobil !
 

7. NAP – MEG MINDIG PMR

Hat halalos egy hely ez… Tegnap valami oruletes szuletesnapi – karacsonyi buliba szaladtunk bele kellemesen szocko szallodankban (azert a felluxus kategoriaval nem volt semmi gond de ezek teljesen elkepesztoen nyomjak a vendeglatast), alig tudtuk levakarni a helyi nepeket. Tancolni kellett volna mindenaron de kitartottunk.

Amugy a Nivas nemet csapat ketszaz kilometert kerult egy tevesen rogzitett koordinata miatt, a Veszelyes videk es az Atomic seicento csapatot megbirsagoltak kulonfele velt vagy valos kihagasok miatt – egyebkent mindenki ep es egeszseges volt. Jo hulye feladatokat kaptak, egesz izgalmas napjuk volt a semmi kozepen.

Ma egy rovidebb bohockodas volt soron, a taj nem sokat valtozott, tovabbra is magan viseli a latszat kommunizmus minden jelet (Lenin szobor, voroscsillag, vasbeton emlekmuvek, rozsdas irgalmatlan acel baszok mindenfele) de a kevesbe latvanyosan orosz erdekeltsegu hipermarketekben es a latvanyosabban posztszovjet ettermekben van minden foldi jo. Az arak nekunk olcsoak de azert nem duborog a jolet – hazank nagy fiat idezve (hogy fordulna fel…).
Ja, egy izgalom! Talaltunk gruz szarmazasu asvanyvizeket. Ha valaki figyelemmel kiserte a kozelmult geopolitikai torteneseit es figyelmesen olvasta a blogot akkor megerti mekkora kulonlegesseg ez itt.



Raadasul Nabeghlavi is volt, ami a kedvenc kaukazusi vizem. Vicces.


Kamenka nem nevezetes semmirol, de egesz helyes, rendezett kornyek, dombos (na azert nem hegyes) videk. Este megleptek minket a szállodában, egy hölgy érkezett a helyi etnográfiai múzeumból hogy kiselőadást tartson nekünk az ország történelméről. Nem tudtuk hogy van neki olyan. Kiderült hogy nincsen.

Néhány régi fényképen láthattunk egy tábornokot a cári seregből, ő a “régi” történelem. Ennek a résznek legviccesebb mondata az volt hogy
“Azt nem tudjuk hogy érdemei elismeréséül kapta, vagy megvette a területet, de az tény hogy nagyon tetszett neki, épített egy házat és idetelepítette a feleségét.”

Köszi komoly honfoglalás…

Aztán módunkban állt kérdezni is, igyekeztünk a nyilvánvaló keretek között maradni, a határok feszegetésétől a hölgy nem jött zavarba – nem úgy a szállodásnővel együtt a szeánszot megtekintő iszonyat ronda aranyfogú komcsi forma. Ő állandóan beleszólt, ehhez usanka szerü fejfedőjével gesztikulált. Rettentő vicces volt, persze azért nem röhögtük ki, vendégek vagyunk nekik pedig itt a hazájuk. Keresik az identitásukat, ehhez kreálnak valamiféle történelmet. Nem lehet ez olyan vidám…

Még annyit PMR-ről hogy itt volt uroljára nagyon finom a vendéglátós kaja. Ez fontos.

Reggel irány a festői Ukrajna!

 

6. NAP – PMR

…azaz a Dnyeszteren tuli Moldav Koztarsasag – ami nincsen de megiscsak van. 

A taj es az utak semmivel sem lettek szebbek, de a hatar es a hely maga legalabb abszolut unikum es izgalmas is.

Tudni kell hogy (ez szerencsere tapasztalat) hogy a nem letezo orszagok imadjak a burokraciat – ezzel valahogy sajat letuket igazoljak. Itt is volt minden, auto vamkezeles, szemelyes regisztracios lap kitoltes, utana rendorsegi bejelentkezes – felesleges, idorablo hulyesegek. De mindez kedvesen zajlik es nem is komoly a lehuzas – 10-12 eurobol meglehet uszni.

Tiraspol, eme nem letezo orszag fovarosa eleg szocko, de tele van benzinkuttal, bankkal, trolibusszal es remek oroszos csajokkal. Egy fokkal vidamabb hely. Az igazi erdekessegeket lasd a korabbi bejegyzesek kozott. Sokkal kevesbe kommunista a hely mint szamitottunk ra.
A verseny szoros, a lelkes es ugyes BeerTeam orrhosszal elozi a lelkes es ugyes Atomic Seicento csapatot. A szinten ugyes de inkabb kirandulo mint versenyzo tarsasagok leszakadtak mar, ok a dicsosegert hajtanak.

Jopofa buli ez. Holnap ebben a remek kis orszagban idozunk, de kozeleg Ukrajna. Ott allitolag volt ho is mert itt csak hideg van (es jo par napos jeggefagyott hoszeruseg) – ami nem olyan szep viszont jo veszelyes. 

De emberek es autok epsegben ugyhogy semmi gond.
 

4-5 NAP ROMANIA, MOLDOVA

Masodikan hazaindultak a diszvendegek es az angolok, ugyanaznap elindultak a Lucullus Bt. es a Veszelyes videk kuldottei – egy kocsiban vegulis.

Mi tobbiek gyorsan szembesultunk vele hogy a Bekas szoros utan (a tortenelmi Magyarorszag legkeletibb hatarat elhagyva) a faradtsagon kivul semmi izgalom nem var rank. Nem tulzas ugy fogalmazni hogy ronda egy taj ez. Ami meg nem lenne baj de unalmas is. A versenyzoknek persze meg van szinezve rendesen, nem unatkoznak.


Moldovaban valami irgalmatlan hideg es jeges utak vartak, esznel kellett lenni. Persze szokas szerint mindenki megugrotta a feladatot.

Comrat, Moldova. Haaaat….. ott semmi nincs. Vagyis olcso uzemanyag meg rendesen felszerelt hipermarket persze van. Mast nemigen talaltunk. De volt melegviz. Amikor volt nyomas. De azert ez hozza tartozik ugyhogy senki sem csuggedt.
 

1-3 NAP, ERDELY

Haho. napok ota azzal szenvedek hogy felrakjam ide a beszamolot. Erdelybol azert nem sikerult mert meg nem volt eleg mondanivalo – utana a festoi Moldovaban nem volt net, most pedig a meg festoibb Dnyeszteren tuli Moldav Koztarsasagban van net, de tanult kollegam docx formatumban mentette el az anyagomat azt meg nem olvassa az itteni gepen levo office.

Persze ezek a dolgok nem meglepoek es nem zuhanok meg toluk – csak a szokasos kommunikacios mizeria utkozben. Meg mindig jobb mint az alban/cirill billentyuzet volt a betarcsazos nettel a Kaukazus ralin, vagy a francia/arab Mauritaniaban.
Szoval rovidre fogom, mert ujra kell irnom.


Erdelyrol (remelem) minden magyar tudja hogy egy csoda. Ujra es ujra el kell megis mondani hogy onnen kell peldat venni magyarsagbol, vendegszeretetbol, vendeglatasbol – es meg jo par dologbol. Az kulon erdekes egy ilyen nemzetkozi csapatnak elmagyarazni hogy hogy is van ez hogy itt mindenki magyar, meg ez a trianon dolog is kodos nekik. Tudjak mirol van szo de igazan nem ertik a hatteret es nem fogjak fol az elmult csaknem szaz ev torteneseit.
Nem baj, errol szivesen tartunk kiseloadast barmikor.

Elso estenk Torockoszentgyorgyon rettenetes hideg volt es gyonyoru, pazar volt a szallas es a taj. Ide meg el kell jonni sokszor kirandulni csaladdal…
30-an mentunk at a szilvesyteri helyunre, Gyergyoszentmiklosra. Mar az odaut is felejthetlenre sikeredett, akkor meg komoly ho volt mindenhol, az elso este is pazar volt. Sajnos komoly felmelegedes jott es atvette az uralmat a sar. De vendeglatoink kitettek magunkert ugyhogy ez nem panasz, az idojarasra ugyis felesleges panaszkodni.


A csapat oke. Nemetjeink, Waltraud es Thomas mar Magyarorszagon elakadtak es kifogyott a benzinjuk, amugy mindenki beert, kiert, odaert. Voltak meglepetesembereink is, befutott Grzegorz egyenesen Poznanbol egy alvassal, a GRoby team kiegeszitve Marics baratnonkkel 11 ora alatt Pestrol. Kisse meg is hatodtunk.

Masnap offroadozgatas es keszulodes volt, beiktattunk egy remek megallot a Basa fogadoban, egy meg remekebbet Pall Antal fazekasmesternel Korondon – nem unatkoztunk. Es akkor meg nem is volt szo a Trabantos angolokrol akik mindenhova utolertek pedig nem talaltak 6 voltos aksit vagz Karcsirol aki mindenhol feltalalja magat, ugy navigalt lengyel csapattarsanak hogy nem hozott szemuveget es nem latott szinte semmit… Sztori az van boven, de ez nem az a terjedelem ahol mindenre kiterhetnek. Meg ekezet sincs…


A bulirol nehez lesz meselni mert nincsen olyan tanu aki objektiven tud beszamolni a tortentekrol. Volt egy kis table dance (a mi reszvetelunkkel persze) meg sok-sok etel ital, meg 3 meteres maglya. Helyi ido szerinti ejfel, magyar ejfel, grrenwichi ejfel, szekely himnusz, magyar himnusz, angol himnusz, lengyel himnusz, nemet himnusz – no meg sultmalac es tarsai bosegesen. Nem volt ok panaszra.


Masnap – az volt. Kicsit kirandultunk, de inkabb doglottunk es rapihentunk a masodikai tovabbindulasra.


 

AZ UKRÁNOK EGÉSZEN KÜLÖNLEGES VISZONYBAN ÁLLNAK AZ ALKOHOLLAL…

…ez a viszony baráti, testvéri, sok esetben egy életre szól – máskor életet ment.

Jobb ha felkészülünk lelkileg, arrafelé inni kell.
Grúziát járt veterán társaink előnyben !!

Az ukrán férfi öngyilkos akart lenni, de miután fejbe lőtte magát, mégis inkább segítségért indult. A kacsázó autóra a rendőrök figyeltek fel.

Az ukrán közlekedésrendészet egyik járőre egy vasúti átjáróban lett figyelmes az úton jobbra-balra imbolygó személygépkocsira. Miután a rendőrök intésére nem állt meg, üldözőbe vették. A részegnek vélt vezető csak a járőrkocsi szirénájának hallatán húzódott le és állt meg az út szélén.

A közlekedésrendészek a vezetőülésen egy, az eszméletlenség határán lévő férfit találtak a kormányra borulva, jobb halántékán egy golyó ütötte sebbel. A mellette lévő utasülésen ott hevert egy vérnyomokkal borított pisztoly, a kesztyűtartóból pedig a búcsúlevél is előkerült.

A vizsgálat eddigi eredményei szerint a férfi még az otthonában lőtte főbe magát. Ám miután nem halt meg, meggondolta magát, s valószínűleg a kocsijával próbált eljutni a legközelebbi kórházba. Ez utóbbi a rendőrök segítségével sikerült is neki. A Lenta.ru hírportál szombati jelentése szerint a férfi életét a gyors orvosi beavatkozásnak köszönhetően sikerült megmenteni, de egyelőre nem tért magához.


De ne feledjük, Ukrajna nem az alkoholistákról szól. Ez egy hatalmas, gyönyörű, szegény és hányatott sorsú ország, tetszeni fog!







 

KARÁCSONY ÉS GAGAUZIA


A két dolog aligha függ össze bármiben is.


Az elsőhöz nincs mit hozzáfűzni – mindenki szépen pihenjen, majd jövő héten elfáradunk.

A második elég érdekes. Természetesen nem hagyhatjuk ki. Kik is a gagauzok? A wikipédia szerint:

A gagauzok (saját nyelvükön gagauz) a Prut és a Jalpug folyásvidékén,
a Budzsák-síkságon élő, mintegy 230 ezer főt számláló, török nyelvet
beszélő nép. Összefüggő területen Moldova délkeleti részén, Gagauziában,
illetve Dél-Ukrajnában élnek, de kisebb csoportjaik megtalálhatóak
Bulgáriában, Romániában, Oroszországban, Görögországban, Törökországban
és Közép-Ázsiában is. Hagyományosan mezőgazdasági tevékenységgel,
főleg szőlőtermesztéssel foglalkoznak.
A csuvasokkal, jakutokkal és a dolgánokkal együtt a gagauzok Oroszország
török nyelvű keresztény (főleg ortodox és csekély mértékben protestáns) népei.


Jelentkezzen aki hallott már róluk. Én még soha, pedig igyekszem…
Ide is megyünk. A szőlőtermelés igéretes. Arrafelé nem olyan szigorúak a
jövedéki szabályok…

 
Older Posts »